Költői kérdés?

Lakótársék hazamentek két hétre, így egyedül vagyok az egész lakásban. Összegyűjtöttem a pozitívumait és a negatívumait, amit eddig 30perc ébren- és egyedüllétből szűrtem le.

+:

-nem kell bezárni a fürdőszoba ajtót

-éjfélkor is pancsolhatok, sőt akár 5ször egy nap (a szokásos 3helyett), mert csak nekem kell melegvíz.

-csörtethetek, zenéthallgathatok 'hajnali 10kor' is.

-házibulim is lehet

-:

-nincs kitől tejet, kenyeret, tojást lopni, mert csak az van itthon, amit én veszek.

-nincs kivel megbeszélnem, hogy mit.álmodtam-mit.ettem-milyenvolta.nap, de ezt a problémát meg lehet oldani a patkányokkal, mert egy kis kajáért cserébe ott maradnak a rácsnál és rettentő érdeklődő arcot vágnak.

Dr. House vall arról, hogy, hogy állítja elő az amerikai akcentusát:

He jokes that his American accent includes “a touch of Hungarian and Pakistani, depending on how tired I am."

Na jó, rengeteg amerikai félig magyar vagy nagymama-nagypapa az volt, ez egészen egyértelmű, de mi köze van az amerikai akcentusnak a magyarhoz? :) A pakisztáni annyira egyértelmű, hogy meg sem kérdezem.

Mint a sokatmondó címből is kiviláglik ma a legidegesítőbb embertípusról fogok egy-két szót írni. A típus neve "későn-összepakoló", onnan lehet felismerni, hogy az ő bőröndje még az utazás előestéjén is üres. A jobbik fajtája legalább előkészíti azt. Nos, ezzel is meghiúsítva az utolsó percek kiélvezését az én vagy más kellemes társaságban, bár az én társaságom minden társaságok lehető legkellemesebbike. Mindegy. Ha nem akarsz engem halálra idegesíteni ne csomagolj későn! Vagy ne ismerj meg!

Végy példát rólam én már az utazás előtt egy héttel menetkész vagyok :).

Különösképp ennek a bejegyzésnek nincs értelme nem is kellene keresni, csak idegesít és leírtam, hogy amikor majd elfelejtem és egy nap visszaolvasom akkor ismét idegesítsen.

És nem hiszem el, hogy minden környezetemben élő "későn-összepakoló". Ez lenne a normális?

És még csak április van. Amit minden táskámba átpakolok akárhova is megyek, igazolványok, zsebkendők, kulcsok, mobil, mp3 (a fő táskámban van még 2-3hetes blokkok, rengeteg toll, naptár és még kitudja milyen zsákbamacska, egyáltalán nem csodálkozom, hogy dögnehéz), most a hangsúly az mp3 lejátszón van. A zenejátszó ketyeréket azóta hordom magammal, amióta kijöttek az első féltégla walkmanek. *Szipog* Remélem mindenkinél volt elérhető távolságban valami amivel a könnycseppeket felitathatta. Sétáltam az utcán a szokásos fülbedugaszolás-zenehallgatás-dúdolgatás bevált szisztémáját alkalmazva, amikor észrevettem, hogy most vagy fél fülre megsüketültem, vagy pedig elszállt a fülhallgatóm.

Kell az a fülhallgató a két fülembe, olyanok nekem, mint kád víznek a dugója, azok tartják bent a gondolatokat a fejemben.

Patkányok: számuk: 2 darab lelőhelyük: földszint tartózkodási helyük: ketrec, a nap minden percében készek az evésre, ennek eredményeképpen borzssodik a szőrük és nem híznak.

Hörcsögök: 2 darab, 2 ketrec, földszint, mókuskerék folyamatos hajtása a lehető legnagyobb zaj kisajtolása, mind a kerékből, mind a forgács folyamatos zörgetéséből.

Egerek: padlás, számuk ismeretlen, céljuk ismeretlen, de semmiképp sem az, hogy megrágcsáljanak dolgokat, köztük böröndöt, régi hangfalat, könyveket.

Pókok: számuk minden egyes porszívózás alkalmával csökken, a porzsákot bizonyítottan jobban szeretik a szabad életnél, zajt nem csapnak, csak közvetve, ha velem találkoznak, mert akkor olyan hangosan visítok, hogy a szomszéd kerületből is összeszaladnak, állítólag 8 lábuk van, de sosem maradtam még ott megszámolni.

Hangyák: hangyafóbiám van. Hogy úgy mondjam én egy inkvizíciós pap vagyok, ők pedig a boszorkányok.

Itt a húsvét. Nekünk meg nincs sonkánk. Sonkamentes húsvét.
Life sucks.

Nálunk a nyuszinak komoly szorulása lehet, tojást nem tojt ellenben rengeteg édességet igen. Szerintem ez a nyúl nem olvassa a blogomat, nem tudja, hogy a nyaralás project és az édességek nem összeegyeztethetőek vagy épp, hogy olvassa és szimplán gonosz. Vigyázz nyuszi, nu pogodi!

Ki szerint cikis ajándék rizsfőző szülinapra? Teszed le a kezed! Egyáltalán nem az. Fogadott szüleim, akikkel együttélek, jó igazából egy idősek vagyunk, de hogy vehetném őket komolyan, ha amint ki akarok osonni a lakásból a következő kérdések hangzanak el:
-Hova-hova?
-Kivel?
-Holnap hogy dolgozol?
-Mikor jössz?

Tehát szülőként viselkedő embereknek szülős ajándék dukál. És nem utolsó sorban, én is tudom használni. Szerintem karácsonyra csokiszökőkútat kapnak, hisz az már nyár után van, így nekem is kellemes meglepetés.