Költői kérdés?

Születésnap. Hát ezt is megéltük. Rettegéssel tölt el, ha a közeledő születésnapomra gondolok, amikor az évek múlása, nem a "dejópofa, nemsokára legálisan is vehetek alkoholt" vagy az "innen akár rá is szokhatok a dohányzásra, mert felnőtt vagyok" (persze, hogy nem szoktam rá aaaaanya!), életérzést tükrözi, hanem azt, hogy öregszem. És, hogy amit én még természetesnek élek meg, például a Spongyabob mániám illetve egyéb rajzfilm mániám, hogy az ing+nyakkendő kombó menő azt lassan mind-mind át kell gondolnom, persze módjával gondolkozom, nehogy a sok homlokráncolástól tényleges ráncaim legyenek... Nem akarok több születésnapot! Ja, bocs, elkalandoztam.

Tegnap lakótárs 1-é volt, nem az enyém. Még. De ahogy esküvőn és temetésen is el szokták sütni a "következő én leszek". Valójában nem, mert lakótárs 2-é jövő héten lesz, de utána tényleg én jövök. Remélem, süt az írásomból a kétségbeesés. Szóval ajándékozás is volt, az ünnepelt hím mivoltából kifolyólag főleg xbox játékokat és polókat kapott. Aztán elmentünk vacsorázni hármasban, kínai büfé jellegű, már a neve is sokat mondó, mert Wokmania. Akartam közös képet az óriás csokiszökőkúttal, de állítólag elmosódott lett. No mindegy nem félreértendő, ha azt mondom, hogy a nagy barna paca mellett tanyázó énformájú paca tényleg én vagyok. Feltétlen kirakom iwiwre. Hehe. Ja igen, nem ettem sokat, csak rengeteget, amit mostanában nem szoktam, mert készülök a nyárra. Ezzel is teret biztosítva a gúnyolódásoknak majd fenyegetőzéseknek, hogy megtömnek, mint egy libát. Hát tegnap sikerült. Legalább 3-4 napig egészen biztosan nem leszek éhes. Mit is egyek majd azután?

Nem tudom, hogy említettem e már, de az új menedzser pasi valójában rocksztár, csak inkognitóban. Hope of the states, ez volt a banda neve, állítólag eléggé felkapottak voltak... Majd feloszlottak és a való világban kell munkával keresnie a kenyerét, igen borzalmas. 

Szóval mikor említettem neki, hogy nekem a kedvenc együttesem a Depeche Mode és imádom őket és féllábon ugrálva, kezeimmel tapsikolva, szemeimet csillogtatva kifejtettem egyszerre mélységes és magasságos rajongásomat irányukba, ő csak annyit mondott, hogy találkozott az egyik taggal. Őőőőő-őőőő, hogyishívják.
Dave? Kérdem én. Dave Gahan.
Ja vele. De nem volt nagy szám.

Igen, a csattanás az állam volt.

Istenkáromlásért ugye még mindig halál jár?

Tegnap volt, amikor kimentem a tengerpartra, hogy ott legyek, fotózzak és kekszet majszoljak. Nekem nehogy vakító kék eget és tengert képzeljen el akárki, legyen a szín mondjuk szürke.

Minden csodásan alakult, majdnem halálra fagytam, jeges szél markolt bele a hajamba és bújt be a kabátom alá. Az ilyen pillanatokért érdemes élni. De volt valami, ami még ebben a hideg helyzetben is megmelengette a szívem, méghozzá a kutyusok. Ilyenkor az egész tengerpart egy óriási kutyafuttató a legkülönbözőbb méretű, fajtájú ebekkel. Nem sok közös volt bennük kinézetileg, de a vidám farkcsóválások erdőt alkottak, a mosolygós kutyaszájak szélesre húzódtak és egy egész Roland Garrosra elegendő teniszlabda szaladgált szerte és tova. Persze minden labdához tartozott egy négylábú őr, aki terelgette őket, úgy mint a kétlábú tartozékaikat.

Aranyosak voltak. Pedig a szívmelengetés egyáltalán nem jellemző rám. A következő minden kétséget kizáróan júniusban lesz, amikor kiemelt állóhelyen fogunk álldogálni a kedvenc zenekarom koncertjén, egyelőre még megoldatlan tény, hogy ki fog kiemelni.

És azt hiszem, kedves nőtársaim, hogy be kell valljak valamit. Felfedtem a titkot a "titkos kifogás kézikönyv" felől. Az egész egy ártatlan msn beszélgetésből indult ki, aminek a lényege az volt, hogy jó lenne, ha nem felejteném el ismét, hogy odaígértem egy dvdt valakinek. Én biztosítottam róla, hogy megyek és abban a pillanatban be is teszem a táskámba és így egészen biztosan másnap átveheti a megbeszélt helyen, és hogy azt a táskát fogom magammal vinni reggel, amiben a dvd van. De ő nem hitte el és azt mondta, hogy biztos találok valami kifogást, hogy miért is nincs nálam. Ekkor követtem el a hibát, mert ezt írtam:

"Nő vagyok, és mint minden nőnek van kis kifogás kézikönyvünk minden alkalomra, persze a legvastagabb rész a 'ma miért nem lesz szex' fejezetnél van, de erre az esetre is szenteltek azért pár oldalt *széles mosoly*".

Tudom, tudom, kövezzetek meg.

Mint köztudott a majd negyedévszázados korom ellenére, rajongok a mesékért. Szerintem ez elég egyértelmű mindenfajta ismeretség nélkül is. Azzal is tisztában vagyok, hogy néhol a magyar nyelv szabályait eléggé kötetlenül kezelem, új szavakat, nyelvtani összetételeket alkotok, de azért csak nem viszem annyira túlzásba, hogy teljes egészében érthetetlen lennék. Tehát nézem ezeket a legújabb meséket, amik nagyon tetszenek, nagyon aranyosak, poénosak és így tovább. De kicsit elegem van az egyre gyatrább magyar fordításokból:

Totál gáznak tartom, hogy a kölyköknek ennyi szlenget kelljen hallgatniuk, vágod?!

Csak azért mondom, mert én szerintem 10év múlva is meséket fogok nézni. Ellenben abban nem vagyok biztos, hogy a például a zsír szóról, akkor is teljesen biztosan tudni fogom, hogy a jelentése jó, nem pedig szerves vegyületek egy csoportja.

Újabb négy nap szabadság. Mit is csinálhatnék ilyenkor? Tévét nézek. Jobban mondva DVD-t. Csillagkapu még mindig. Már a hatodik évadnál járunk, minden egyes szereplő kedves ismerős, kivéve Lobogó Hajat (a doktornő), de az már más kérdés...

Tehát újabb nap, újabb Csillagkapu rész, részek. Várj-várj, mondom Szilvinek, akivel együtt nézzük és izgulunk az izgalmasabbnál izgalmasabb epizódokon (mire nem vetemedik az ember, amikor unatkozik). Tehát türelemre intettem, nehogy a főcímzenéről lecsússzak és kimentem elkészíteni az erőt adó banánturmixomat. Sok banán, kevés tej az íze kedvéért, habosra turmixolva. Fogtam a szárítóról a kedvenc Starbucksos bögrémet (ami fél literes) és beleöntöttem az éltető nedűt, ami még habosabb lett. A nagyobb élvezet kedvéért kerítettem egy rózsaszín szívószálat is, sajnos nem a hurkos fajtát, de talán még ez egyszer kibírom az egyenessel is. Rohanok be a nappaliba, lehuppanok a kanapéra, elindítom a műsort, beleszippantok egy nagyot a krémes italomba és... várjunk egy percet! A banánnak mióta van kiwis mosogatószer íze?!  Te mit csináltál a bögrémmel?! Fordulok oda kedvenc tévénézős barátnémhoz. Azt mondta, hogy elmosogatta.

-Jól sikerült.