Költői kérdés?

ma, bejött pár újságíró, titokban, majd közölték a managerrel (akkor már nem voltak titkosak), hogy én lenni kedves. No ez az első dolog velem kapcsolatban, ami nem kérdéses. Se nem költői. Az más kérdés, hogy az csak a felszín, de remélem senki sem akar régészeti ásatásokat végezni rajtam. (Mindent, amit alant találna az őskövület)

Más. MEGKAPTAM! Megvan a napirajz könyv. Köszi, köszi, Anyu :)! (Végre nem kell a müzlisdoboz hátulját olvasgatnom, olyan megerőltető. :])

Szeretném, ha a blogom "gomboskodna" a jó mulatásról, már amennyire mulatató tudok lenni ilyentájt. Szóval életem fő felfedezései:

-kakaót inni, akármelyik napszakban lehet, de csak nyuszisat. (a többit gondolom a sivatagban túrják)

-nem friss rákot TILOS enni. Leírom még egyszer nagyobb betűvel TILOS! Ez most a nagyobb betű.

-ha a munkahelyeden kérnek valamit tőled nos az nem eldöntendő kérdés, hanem "mondjigent" kérdés. "Akarsz holnap is dolgozni?"

Itt vannak a januári leárazások, az én kedvenc szavam továbbra is a sale, ami azért fúj rendesen. Holnap én is belibbenek pár boltba, azzal az indokkal, hogy nincs elég abból, amiből persze van. Csak szabadidőből van kevés, mert nem adnak. Persze az angolok többsége is rájött arra, hogy minden le van árazva, gondolom a több méteres "sale" kiírások csak megerősítik bennük ezt a hitet.

Szóval ezen a héten folyamatosan dolgozom, mert a bevásárló kocsit a pénz hajtja.

Isten éltesse a munkahelyemet! :] (Az sem utolsó szempont, hogy adnak szép piros polót is.)

90 centis fánk van (nem lekváros). Egész karácsonyfa kinézete van, leszámítva, hogy 90centis (mint már említettem), mű (miért igazi legyen ilyen magassággal?), de legalább zöld (és nem röhög).

Az ajándékozás is megvolt. Kaptam egy plüsspatkányt és egy spongyabobos pc játékot meg egy laptopot hozzá. Végre saját hordozható kis világom van, amit majd jól benépesítek mindenféle pütty-pütty meg édi-bédi izékkel :], vicceltem. 

kellene, mert nem gyün az építőjellegű kritika. Amint elnézem (hogy nem látom) semmiféle kritika sem jön, rombolójellegű sem (az maradjon is távol).

Egyébként.

Innen nézve ha-ha. Onnan nézve? Milyen a tükör másik oldalán? 

lesz. Holnap. Mert ugye lesz holnap? Nem kezdem el kioktatni a nagyérdeműt arról, hogy hogyan és miképpen kellene ünnepelnie, hogy szégyellje magát, amiért az ajándékról szól minden, hogy sorban áll, hogy vacog, hogy rohangál egyik helyről a másikra és az örömérzet legcsekélyebb jele nélkül vesszük át a méregdrágábbnál méregdrágább ajándékokat. Ha egy évben 365 napon át tudjuk becsapni magunkat, miért nem lehet ennek az egy napnak kesernyés mellékíz nélkül örülni. Figyelj, mondom a kulcsszót. AJÁNDÉK! Félévente esik meg velem, hogy csak úgy kapok valamit (szülinap-karácsony)... Az évfordulónkra is kapok, csak hát azért meg is dolgozom! :]

Már rengetegszer elmondtam magammal kapcsolatban, de azért az ismétlés nem árt: "Vigyázat csalok!".

Miért kellene komolyan venni az életet, magamat, ha mindenhonnan az összeomlás fenyeget?

Jó érzés lenne, ha egyszer valamit megszeretek-megveszek-hazaviszek és láss csodát működik! Elsőre. De nem. Néha másodjára sem. 

Nemcsak az elektronikus cuccok ilyenek, a patkányaim is furcsák. Szerintem szériahibásak, de ez más kérdés.

Szóval, ha valakinek feleslege lenne szerencséből, legyen már oly kedves és tuszkoljon át belőle nekem valamennyit. Küldje át msn-en, whatever.

3 napomat tudnám egy mondatba belesűríteni. Úgy, mint életbölcsesség. Vegyétek-vigyétek ingyen van. Így hangzik:

Magadnak sokkal-de-sokkal könnyebb ajándékot venni, mint akárki másnak. (aki nem Te vagy. Jobb esetben. Az rosszabb, ha magadból kettő van vagy te azt hiszed.. óóó)

Ja, én nem követem a saját életbölcsességemet. Azaz mindig másikat követek, hogy ne unjam el őket, de amelyik már több, mint 2éve keményen tartja magát, az úgy hangzik hogy: "csak a következő off-ig bírd ki".

Egyébként, talán még ez, ami uralkodik: "Irányítsa életedet a foma.." [macskabölcső]

a fonalat. Még szerencse, hogy nem aranyból volt. De persze ez legyen az én bajom.

Meg kell tanulnom kötni. Az ebet a karóhoz brilliánsan tudom. És kitartó is vagyok, mert a kákán is csomót keresek, jó lenne lassan a munkával is csomót keresni, amit laptopra költhetek.

Aki meg eltűnt az tűnjön elő és mesélje el, hogy mi volt, ameddig nem volt.

Nem szeretnék idegenné válni...

*

Egyébként meg sztori ide a végére:

Lakótársakkal azon elmélkedtünk, hogy ki hova ment osztálykirándulásra.

Ernő:

-Zoli, téged elvittek Párizsba? Minket maximum a Mátráig vittek.

Én:

-Nem, az a baj, hogy elvittek, hanem, hogy vissza is hoztak.

Nincs mese. IMÁDOM :)!

Mai napom eme szlogen alatt futott. Karácsonyi ajándék keresés a városban és "hovamehetnénkmulatni" hely keresés a neten. Részleges pozitív eredménnyel. Már ha van ilyen, mondjuk úgy, hogy a pozitív jelnek a vízszintes fele minden bizonnyal, csontnélkül megvan.

Közérdekű közlemény, csak hogy senkit se érjen meglepetésként. Van két patkányom. Kettő igen, hogy legyen kit ölniük. 2 fiú. :) Ez garantáltan fogamzásmentes megoldás, higgyétek el nekem.

Ma offon vagyok. Ma kedd van. Csakhogy értsük egymást :)!  Ha csörög a telefon, akkor én vagyok, ha csörög és nem akkor nem, ha csörög és igen akkor igen. Nehogy meglepetésként érjen...

Megírtam a karácsonyi üdvözlőkártyákat, biztosíthatom a kedves családomat, hogy semmiféle közhelyes dolgot nem sikerült beleírnom! :) De azért erőt vettem magamon és nem azt a lapot vettem meg, ahol két pulyka van és az egyik nyakában van egy tábla "I taste like a shite" felirattal és közben azt mondja, hogy "én megpróbáltam" :). PEDIG nagy volt a kísértés! De elmúlt.

Könyveket akarok! 

Új blogot kezdtem. Azaz ott folytatom, ahol abbahagytam, csak helyet változtattam, mert nem vagyok növény.

Aki kapott tőlem ajándékot-levelet-akármit (kivételt képez a vírus és az agybaj) szóljon és örömteli juhéé-juhééékkal és köszi-köszikkel nyilvánítson tetszést, lehetőleg elég hangosat és hihetőt :)!

Dolgozom, még mindig, és munkáról így hirtelen csak ennyit tudok elmondani.

Ha otthon lennék, és nem itt, szóval ha otthon lennék, akkor valószínűleg könyvet kérnék Karácsonyra, mert az nálam fogyócikk, minél többet olvasom, annál kevesebb van belőle.

Másoknak persze, akikkel együtt lakom, nem vettem még semmit sem. (Szerintetek észreveszik?)